Reumatológia és ortopédia

A fejezetben a reumatológiai és ortopédiai betegségek sokszor szoros kapcsolatára mutatok rá, továbbá a tényre, hogy sokszor reumatológiaiként kezelt betegségek valódi gyökere ortopédiai jellegű és megnő ilyenkor a masszázskezelés jelentősége.

• -Reumatológiai betegségek
• -Reumatológiai betegségek, mint következmények
• -Kisugárzások, alagút szindrómák
• -Csontritkulás (osteoporosis)

Reumatológiai betegségek

A több területen tapasztalatokkal és bizonyítékokkal megerősített gyógymasszázs természetesen reumatológiai betegségek esetében is eredményesen alkalmazható. Ezen kórképek skálája igen széles. A reumatológiai megbetegedések meghatározó tulajdonsága az ízületek gyulladása. Ugyanúgy mozgáskorlátozottságot okoznak, ezért lágyszöveti, azaz izom-következményei lesznek, kezelésükben a gyógymasszázs is rendkívüli fontossággal bír.

A reumatológiai problémák nagyon sokféle eredetűek lehetnek, sokszor valamilyen genetikai vagy környezeti hatásra szerzett betegségek. Sajnos előfordulnak igen súlyos kórképek is, mint a rheumatoid arthritis (RA) vagy a Bechterew kór (SPA). Ezen, mai tudásunk szerint gyógyíthatatlan vagy nehezen gyógyítható betegségek esetében is- nagy segítség lehet a gyógymasszázs. A Bechterew-kórnál például teljes gyógyulás ugyan nem érhető el, de egyáltalán nem mindegy, hogy a gerincoszlop összecsontosodása egyenes vagy görbe gerinc mellett valósul-e meg. Ennek döntő jelentősége van a beteg életminőségére nézve, elérésében a gyógytorna mellett a gyógymasszázsnak is kiemelt szerep jut.

Reumatológiai betegségek, mint következmények

A reumatológiai betegségeket elméletileg élesen el lehet választani az ortopédiai betegségektől, hiszen vannak tipikusan ebbe vagy abba a típusba sorolható betegségek. Ennek ellenére, hogy az ortopédiai betegségek eltérnek a reumatológiaiaktól, éles elválasztó határvonalat a kettő között nem lehet húzni. Reumatológiai betegség is okozhat ortopédiai problémát és fordítva. Azonban gyakran előfordul olyan eset, hogy a krónikus kopások mennek át reumatológiai kórképekbe, és az ezekre jellemző gyulladásokba is - azaz a gyulladás oka egy korábbi mozgásszervi probléma, nagyon sok esetben ízületi kopásos ártalom, orvosi nyelven artrózis.

A kopásos kórképek nagyon gyakran érintik a gerincoszlop megannyi apró ízületét, melyek tartós elhasználódása mozgás-beszűküléshez, később akár gyulladáshoz is vezethet. A csigolyák és a köztük lévő porckorongok egész életünkön át viselik súlyunkat és alapvető tartóoszlopai, rögzítői testünknek, igy meghatározói tartásunknak. Gyakran jelentkezik ezen a területen kopás, amely sok más ízületet is érinthet alapvető jellege miatt. A porckorongok kóros alakváltozása folyamán az ideggyökök is nyomás alá kerülhetnek és sérv alakulhat ki, jellemzően a nyaki és a deréki, alsó háti részen.

A célzott és összetett izomkezelés mellett meg kell vizsgálni a kiváltó okokat is, illetve a kezelő orvossal való folyamatos egyeztetés mellett meghatározni hol és mikor lehet a betegséget leghatékonyabban masszázsterápiával kezelni. A gyógymasszázs -ami többféle módszert és kezelési tapasztalatot is magában foglal- ebben az esetben is kitűnően működik. A kiváltó okok és a következmények egyaránt sikeresen kezelhetőek.

Kisugárzások, alagút szindrómák

Gyakran előforduló tünete mind a reumatológiai, mind az ortopédiai betegségeknek az úgynevezett lesugárzás, tehát amikor végtagjaink teljes, vagy részleges hosszában zsibbadó, fájó érzést észlelünk, anélkül, hogy ott sérülést szereztünk volna.

A nyaki gerinctől kiinduló felső-végtag fájdalom alapja a gerinc degeneratív megbetegedése, azaz a porcelfajulás. Ilyekor a fájdalom a nyaktól indul és lesugárzik a lapockákhoz, majd a váll hátsó oldalán a felkarba. Többnyire csak felkarig terjed, de lesugározhat a kézujjakig is. A fájdalommal egyidőben, de akár önmagában is jelentkezhet a végtag zsibbadása.

Tudni kell, hogy a fájdalom a deréki gerincből is származhat, ilyenkor úgynevezett lumboischialgiát okoz. Tünetei az ágyéki gerinc mérsékelt mozgáskorlátozottsága, nyomásérzékenysége, a gerinc melletti izomzat feszes és nyomás-érzékeny lehet. A gerincvelői ideggyökök nyomása révén a láb különböző részeire terjed ki a fájdalom, lefutása típusosan a comb és lábszár oldalsó-hátulsó részén sugárzik le. A probléma hátterében többek között porckorongsérv vagy egyéb kopásos megbetegedés is lehet.

A zsibbadó, lesugárzó érzés nemcsak a gerincvelői idegek nyomás alá kerüléséből fakadhat, hanem izmok is megszoríthatják, nyomhatják az idegeket. A legjobb példák erre a különböző alagút szindrómák. Ezek csont- képletek által okozott nyomások. Jellemzően ilyen például a carpal-tunnel szindróma, azaz a kéztő alagutból kiinduló idegi nyomás. Kifejezetten izom eredetű a piriformis szindróma a csípőnél illetve a scalenus szindróma a nyaknál. Hatására elülső és hátsó oldali kisugárzás egyaránt következik.

Manapság már nagyon sok alagút-szindrómát inkább ortopédiai betegségnek tartanak, kezelésben döntő jelentőségű a hazánkban újfajta gyógymasszázs alkalmazása, hiszen részben vagy egészben izomproblémák okozzák ezen tüneteket, tehát gyógyításuk izomkezelés nélkül csak nehezen oldható meg.

Mind a kéz, mind a láb idegi tünetei esetében rendkívül nehéz a kezelő orvosnak megmondani, hogy a kisugárzó fájdalom honnan származik: a gerincvelőből, esetleg az ízület nyomja, vagy valamilyen egyéb, csont-ízületi ok, mind például alagút szindróma. Éppen ezért a gyógymasszázs ezen esetekben nemcsak gyógyító, helyreállító funkcióval bír, hanem diagnosztikus jelleggel is. Különösen bonyolultabb eseteknél, amikor soktényezős tünetről van szó, --tehát többféle oka lehet az adott tünetnek, mozgásszervi problémának-rendkívül fontos segítség lehet az orvosnak is és így döntő lehet a végső gyógyulás szempontjából. Így már a kezdetektől, a felismeréstől számítva is szükséges az izom alapú felmérés, probléma-megállapítás.

Csontritkulás (osteoporosis)

Szintén rendkívül fontos, sokakat -döntő részben nőket- érintő probléma a csontritkulás, orvosi nyelven osteoporosis. A kórkép a csont sűrűségének csökkenését jelenti. Számos körülmény okozhatja, elsősorban az életkor előrehaladtával (menopauza) járó hormonális változások, rossz táplálkozási szokások, a hiányos kálcium-bevitel, de például a törékeny testalkat is hajlamosíthat a kialakulására. Öröklött tényezők is szerepet játszhatnak. Mindezek alapján a csontritkulást népbetegségnek tekinthetjük.

Ami különösen súlyossá teheti a csonttömeg vesztést a szervezetben, az az, hogy egy idő után a csont annyit veszít a sűrűségéből, hogy összeroppan vagy törik, hirtelen jelentkező erős fájdalmat vagy fokozatosan kialakuló sajgó fájdalmat és torzulásokat okozva. A gerinc esetében a törés leggyakrabban a hát középső-alsó szakaszán következik be, a combnyak és a csukló területe a másik két terület - ezeken a csontokon osteoporosisban különösen gyakori a törés.

Különböző okok egyidejű előfordulása is lehetséges, például szerzett hormonális (esetleges pajzsmirigy- működési) vagy genetikai okok vannak jelen fiatalabb korban, amik miatt sok esetben már akár 40 éves korban is csökkenhet a csontok sűrűsége. A későbbiekben természetes módon bekövetkező változó-kori hatás tovább ronthatja a helyzetet. Szükségessé válik ilyen esetekben a szervezet és a csontok minél hamarabbi tehermentesítése- izomszinten-- a későbbi nagy valószínűséggel bekövetkező negatív hatások elkerülése végett.

A csontritkulás, mivel megváltoztatja a csontok és ebből kifolyólag egy idő után az ízületek minőségét is, alapvető befolyással bír a tartásra, ezért mozgássszervi, ortopédia betegségek okozója. Az esetlegesen kialakuló kopások mellett annak hosszan fennálló mivolta miatt gyulladásos betegségek is kialakulhatnak folyományaként. A gyógymasszázs ilyenkor is hatékony segítség, ellensúlyozza az izmok befolyásolása révén a testtartás torzulását és így nagyban hozzájárul a megfelelő állapot fenntartásához, javításához.